Főoldal
Papuk 2017 március
- Részletek
- Közzétéve: 2017. március 22. szerda, 06:02
Slavónia-Baranya Open
A Slavónia-Baranya Open új színfoltként vonult be az általam kedvelt verseny rutinba. A szlavóniai Papuk hegység, vadregényes vidéke és a két lelkes Pvsk-s fiatal versenyrendezői munkája csábító kihívás elé állított. Választanom kellett, a jól bevált Spari, vagy a Baranya Open. Be kell vallanom nem sokat gondolkodtam. Már az év elején neveztem az Orienteeringonline nevezési felületén. Az idő múlásával figyelve a nevezéseket, nagy meglepetésemre Budapesttől Sopronig, Szegedtől Pécsig majd 400 fős mezőny gyűlt össze, beszámítva a honi és a környező országok versenyzőit is. A jó marketing, és a jókor elhintett szavak, mint "tiszta, jól futható tölgyerdő, töbrös, Szuadó" megtette hatását.
A Papuk.
Úgy képzeljük el, hogy ez egy 85 km hosszú, 15-30 km széles kelet nyugati irányban elnyúló hegygerinc, melyet északi irányba több oldalgerinc tagol. Az egyik völgyben az isteni alkotó jókedvében lévén egy platót alakított ki, két kisebb tóval. Ez a Jankovac. Több monda is körülfonta ágas bogas szálaival a Jankovac nevet. Már a szombati érkezéskor, a szikrázó napsütés ellenére is éreztem, hogy nem rózsás tündérmesék fényei szőtték a tájat. Véres történetekről mesélnek a sziklák. Hát én is elmesélem az én "véres" történetem.
A Meteor 8 fővel jelezte a mezőnynek, hogy mi készek vagyunk a kihívásokra. A közel 5 km-es makadámút megtétele után, annak utolsó 300 méterénél a lélegzetelállító vízesés gondolkodóba ejtett. Ezt vajon hogy ábrázolják majd a térképen, és vajon helyeznek-e ki pontot alatta, vagy közvetlen közelében a fiúk. Bár talán ez a Balázs fiú csak nem tréfál meg bennünket ilyen durván. -hessegettem el a gondolatot.
Korai rajtom, és a "kellemes" rajt távolság és szint arra sarkallt, hogy időben gyötörjem fel magam a fennsíkra. Hát jól bemelegedtem, az szent igaz. Magamhoz véve a térképet, az volt a benyomásom, hogy a nyomtatóból kifogyott a zöld tinta, mert nem volt rajta semmi, ami kicsit vidámabbra hangolta volna a fehér színt. Rövid pálya, sok pont, és egy nagyon kellemes futás. Kis hiba a 7-es pontnál egyébként hibátlan, de mégis lassú haladással egy 2. helyet sikerült elérnem. Véremet adtam a helyezésért. Kürti Pista 1 perccel mosott le a dobogó felső fokáról. Jankovacon a turistaház éttermében kértem egy gulyást, hogy újra erőre kapjak, és kihoztak egy marhapörköltet, gnocchival. Nem bántam, hogy félreértettük egymást, mert ez valami nagyon finom volt. Jóllakottan és élményekkel tele intettünk búcsút a vízesésnek. Holnap jövünk!
A Pálya és a vérem...
Az esti itthoni összetartó halászléevés közben egymás szavába vágva vitattuk meg az ideális útvonalat-ahogy ez már lenni szokott verseny után. Másnap korán indultunk. Míg itt kissé csöpögött az eső, ott már a Papuk elkergette a morcos fellegeket, és előbújt a nap is. A célban már nagy volt a nyüzsgés. Vasárnap is korai rajtidőt kaptam, de itt már volt zöld tinta a nyomtatóban. Nem hibázva, de bennem volt a tegnapi nap a lábamban, értem el a pálya második feléhez, ami aztán tényleg nem egy tündérmesével átszőtt lányregény volt.
Korán beérve már a parkolóból figyeltem, hogy kik és milyen technikával gurulnak le a hegyről. Jobb volt nem oda nézni.
Mit is mondhatnék így március idusán? Dicséret a hősöknek. Versenyzőknek, rendezőknek.
Lábjegyzet:
Gróf Jankovics József 1780-ban született. 40 éves koráig Bécsben élt és k.u.k. volt. (Aki ezt megfejti, jutalmat kap.) Üveghutát építtetett, arborétumot hozott létre, és 1861-ben itt helyezték örök nyugalomra a sziklafal egy rombarlangjába.
Másodjára intettem búcsút a vízesésnek, és egy kicsit itt hagytam magamból. Vért és félelmet , de visszatérek, ígérem.
Lejegyzetelte: Gyula
Összerendezgette: Edit
Boróka Te Édes. 2017.03.04-05
- Részletek
- Közzétéve: 2017. március 10. péntek, 06:28
Ami fontos és szép az életben, annak van eleje, tartalmas közepe és vége, mint egy jó novellának, egy zenei műnek, vagy akár egy tájfutó évadnak. Ami keretet ad, az a boróka, Én már csak ilyen vagyok, ezzel kezdek ezzel zárok. Irtam valamikor régen, és ez most sincs másként.
Idén március 4- 5-én, Kaskantyún rendezték a Boróka idénynyitó kétnaposát. Vártam, mint kiscsoportos a cukros nénit.
A rendezők voltak olyan jók, hogy az értesítőben a pályaadatok mellett külön jelölték, hány borókás pont, és hány borókás átmenet van a pályában. Az égiek a népes mezőny mellé álltak, - voltunk vagy 400-an ? tavaszias 18 fokos napsütésben rajtolhattunk el. A késői rajtidőm azt sugallta, hogy mindent bele, és majdcsak utolérem a mezőny egy részét. Aztán már könnyebb lesz. Az első átmenetnél átvágtam egy kettes zöldön be a tiszta erdőbe, majd fel egy homokdombra. Megálltam, széttártam a kezem és vártam a nagy szelet, de nem jött. Ja , ez nem a hullámlovaglás. Csalódottan indultam tovább. A 4-es ponttól jöttek a borókás pontok. Az 5. pontnál bozótfoltot jelölt a térkép. Köröztem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve félrehajtottam a bokrot, és láss csodát, megvolt a pont. Nekibuzdulva, hogy megy ez nekem feltoltam egyel a sebesség fokozatot, amit talán nem kellett volna. Itt egy kis hiba, majd ott egy kis hiba, és a lelkesedésem hibagyártásban nem hagyott alább. A táv utolsó szakaszában tértem észhez, és visszavettem két kattantásnyit. Akkor már késő volt. Hát a jó tájfutó holtig tanul, és mindig a saját hibájából. A cél és a versenyközpont közötti egy kilométer alatt volt időm lehiggadni és a kiolvasás után szembesülni mennyit is mértek rám. A nagyot Kürti Pista 6 perccel, míg a kicsiket két másik sporttársam 20 illetve 12 másodperccel. Így lettem 4. ami nem is olyan rossz, ha meggondolom. Jól éreztem magam, senki nem keresztezte utamat, a hosszútávfutó - tájfutó magányosságában teljesítettem a mai napot. Hogy lehettem volna második? Hát igen.
A Pálya:
Úgy terveztem, hogy nem ott alszunk hazautazunk. Másnap telekocsival Évával, és Pistával kiegészülve vágtunk neki. Lógott az eső lába, rázogatta is, de a Dunától keletre, már nem ért oda. Kidugta az orrát a nap. Késői rajt megint, de tanulva a tegnapiból a "lassan és figyelni" elvet követve vettem a pontokat sorjában. Mígnem a 10. pontra, a mintegy egy 1 perces ármenetre tettem vagy tíz percet. Nem tudom hogyan, de bolyongtam egy kicsit. Meglett, de ekkor már elment a kedvem, a tűz már nem égett bennem, és végig pislákoltam a hátralévőt. Az öröm, megint, úgy mint tegnap, Kürti Pista elverte a port, vagy a homokot mindenkin. Lettem vagy 6. Ennek ellenére nagyon élveztem minden percét. Pedig volt ott homok, bedőlt tuskós talaj, szúrós bozót, kifordított gyökér, lénia, finomtüskés akácos. Normális vagyok én? Ide vágyakozom minden évben kétszer? Hazafelé megálltunk Kalocsán a Hársfa vendéglőnél, ami egy faház, kockás abrosszal, falusi konyhával, és pacallal, ha akarsz. Pista és Éva babgulyást ettek. Van, aki langyosan és van, aki forrón szereti. Én pacallal próbálkoztam. Még egyszer felteszem a kérdést normális vagyok én? Igen, úgy érzem, így megszaggatva, kifáradva, pacallal a gyomromban, már az őszi borókán jár az eszem.
A Pálya:
Ui. Én a Strava-t használom, jó megnézni utólag merre is jártam. Az említett 10-es pontra ezt csináltam. Hát nem szégyen ?
Élményeit leírogatta: Gyula
Ezt elrendezgette: Edit
PVM túra
- Részletek
- Közzétéve: 2017. január 07. szombat, 19:35
Pillmann Gábor képes beszámolója a 2017-évi PVM évadnyitó túrájáról:
"In medias res": nem nyertünk
- Részletek
- Közzétéve: 2016. november 30. szerda, 14:57
Ezzel a PVM történetének legnagyobb szabású rendezése-eseménye sajnos nem sikerült.
Még a nyár vége felé felhívott A. Sanyi azzal, hogy beszélt a Latyával és kérdezte tőlem is: nem kellene beadnunk pályázatot az IFI EB-re
(EYOC)?
Én egy pillanatnyi habozás után, igent mondtam. Még aznap számba vettem lehetőséginket terep téren, beszéltem hozzáértőkkel, akik már résztvevői voltak a közelmúltban ennek a versenynek. Kérdeztem a körítést, szállást, fizetési kötelezettségeket. Több alkalommal kimentem a terepre, fényképeztem. Megnéztem az eredeti állapothoz képest mennyit változott a fedettség és úthálózat és egy gödröt is ástam.....
Megbeszélést tartottunk, a beszerzett információkat számba vettük, végiggondoltuk mit lehet megvalósítani és milyen áron.
A. Sanyit arra kértük, gondolja végig mit lehet még "kihozni" az információs munkából, hogy a Európa minden részén otthonülő szülők úgy érezhessék, hogy szinte ott vannak a versenyen. Csatlós Feri révén bejutottunk a Pollack koleszba, ott fényképeket készítettem. Mező Éva a Püspök Úrtól szerzett be engedélyt a Székesegyház promóciós anyagba kerüléséért.
Maga a pályázat megírása az utolsó pillanatban készült el, nagyobbik fiam fordította le angolra. Találtunk egy minden vitán felül álló
személyt, aki a verseny "arca" lett volna: Domján Zsuzsát.
Azzal tisztában voltunk, hogy a szakosztályunknak kevés az olyan versenyzője, aki kísérőként valamint információs irodában megfelelően tud angolul. Ezen hiánynak zömét a verseny nyári rendezése lévén, a középiskolásokkal oldottuk volna meg, akiknek kötelező bizonyos "közmunka" pontszámot gyűjteni évek során. Legnagyobb kihívást nem a 4 db pálya okozta volna, ha nem azt megoldani, hogy szinte "azonnal" rajt legyen az EYOC futam után a kísérő (Meteor kupa) versenyén.
Az első nap: a normáltávú lett volna Cserkúti céllal a Jakab-hegy kinagyobbított térképén, elhagyva belőle a dzsumbujt.
A második nap: sprint Szigetváron, a Szigetvár belvárosa-Szigetvári vár ? termálfürdő - kórház területén zajlott volna.
A harmadik nap: váltó, a Szarvasnóta É-D-i irányokban is megnagyobbított terepén (Extrém park).
Elkészült a videós anyag is. Gajdos Peti olyan szintű munkát végzett a maga tudásával a promóciós anyag elkészítésével, hogy még most nem tudom, honnan vannak Neki ilyen meglátásai. Kimagasló munkája a promóciós anyag videóján látható:
A videó itt látható: ( jelszó eyocpecs)
majd az MTFSZ elnöksége elé bevitt anyagunkba is kimagasló munkát végzett lényegre törekvésével.
Láthatjátok külön filmezni voltunk fent a Babás szerköveknél, aminek legendája valamint a Pálos kolostor (Magyarország egyetlen szerzetes rendjének legelső kolostora) múltja, amit versenyen is láthattak volna igen-igen közelről a versenyzők, a "körgyűrű" a tetőn szintén történelmi múltunkat idézi. Kevesen tudják, hogy lakatlan akkor lett, mikor a Rómaiak, a jobb ellenőrizhetésért, az ott élőket leűzték a Mecsek lábához, s ezzel megalkották Sopianaét. Szintén említést tettünk volna Szigetvár elestének történelmi hőstettére az egyik Bulletinben.
A pályázat elbíráló bizottság 4 pályázóból 3 tartott alkalmasnak a megmérettetésre: SDS, PVM, DTC-t, a kieső a SPA lett. Az elnökség
2016.11.24-n hétfőn délután elnökségi ülés keretében döntött a meghallgatás után a nyertesről. Erre felkészültünk, az odavitt anyagban rövid mondatok voltak a kivetítőn, és szóban ezt egészítette ki Zsuzsi és Sanyi. Több kérdést kaptak: hány fővel gondoljuk megrendezni az eseményt, mekkora költségvetésben gondolkodunk, kik rajzolnák a térképeket, kik lennének a verseny tisztségviselői? Ezeket a kérdéseket mindketten megválaszolták, egymás kiegészítve. Vártuk, felkészültünk arra a kérdésre, amit már előre megsúgtak: Hogyan akarjuk megrendezni az EYOC-ot, ha a 2017 Hungária sehogy sem áll? Ezt a kérdést ugyan nem kaptuk meg, de mint tudjuk, minden szavazóban ott motoszkált ez a kérdés.
A legnagyobb baj, hogy nem tudjuk leverni magunkról a koloncot. A Tipót nem mossák össze az OSC vel, a Szegedi Vasutast sem a Maccabival, de minket igen.
Azt beszéltem azokkal, akik tevőlegesen is bent voltak a pályázatban, hogy ez így volt megírva. Már előre súgtak, bármit csinálunk, akkor is az SDS kapja és ez így lett. Véleményünk szerint jobbak voltunk szállásban, versenyközpontban, ellátásban, informatikában (csak zárójelben: A.Sanyi segített az SDS-nek '13 ONEB-on), lényegében mindenben, ami számit. Találni kellett egy indokot, s megtalálták.
Lezárásként megköszönve minden pályázatban kicsit is segítőknek hozzáállásukat és munkájukat, elmondható, hogy nem volt hasztalan a munkánk. A beadott anyagunk szerintünk a legjobb volt, más miatt buktunk el. A nevünket, akarásunkat, tevőlegességünket megismerte az a plénum, akimost ugyan elutasított, de évek múlva is dönt az országos versenyek sorsáról.
Előttünk egy Hungária rendesése, remélhetőleg mihamarabb megköttetik a szerződés a BmTFSZ-szel, s ezzel közös akaratunk a rendezésre megvalósulhat.
Sz. Péter
Egyszer fent - egyszer lent
- Részletek
- Közzétéve: 2016. november 01. kedd, 07:00
És ez nem csak egy verseny, és nem csak egy OB, hanem egy utazás. Az utazásban három dolog fontos. Az elindulás, az ottlét, és a hazaérkezés. Hát legyen így sorba szedve:
Elindulás
Az előkészületek, mint szállás, és csapatok összeállítása nem volt zökkenőmentes, de hát mi legyen, ha nem ez. Igaz elég közel volt a 2 OB a Csákberényi és ez egymáshoz, de így is lelkesen jelentkeztek a PVM-es sporttársak a Buják határában Postás rendezésében a két csapatbajnokságra. Sőtér Janó térképe, illetve pályakitűzői munkája elé nagy várakozással tekintettem. A szállás körüli hajcihő és a vacsora választása nagy feladat elé állította a szervezőket, Sanyit és Editet, de birkóztak emberesen. Gyakran azt csodáltam a háttérből, hogy ha másként nem virtuálisan nem fenekelnek el bennünket. Én ezt kértem, és hogy mit kaptam azt elmondom.
Tisztelt Mindenki !
Én szeretnék a dobogóra állni, és vacsorát is szeretnék.
Ha lehet - narancsos gyömbéres gyümölcslevest diós kecskesajttal
- mangalicakarajt parko morzsában burgonyapürével, friss salátával.
- végére mákos lütyüt.
Remélem nem nagy kérés.
A levelező listán előző este felkerült, hogy a rendezők sajnálatára nem lehet a Selyemrétre kocsival bemenni a felázott talaj miatt, ezért áttették a Versenyközpontot egy távolabbi helyre, és ez megnövelte a rajt és a cél távolságokat, úgy 1500 m ?el.
Ennek tudatában vágott az útnak a 4 telekocsival a 17 fős csapat. A szokásos korán kelők elől, és a későn ébredők utolsónak. Elöl Pista Piroskája, hátul a szélvész ezüst nyíl, köztük a megfontoltak. A reggeli napsütésben, az autómban mindenki bóbiskolt, a gondolataim egy más versenyre tévedtek. Anno a Pollack kollégiumban szintvetélkedők egész során vettem részt. Mivel én Manchester United szurkoló voltam, "necseszdel united" lett a csapatunk neve. Hát ez jó lenne rám nézve, most is. Érkezés Bujákra 11 óra tájékán. A versenyközpont előtti erdei úton a parkolás nem is volt olyan veszélyes mint ahogy azt beharangozták csupán 800 m séta után elérkeztünk a helyszínre.
Ottlét 1. POCS
A Versenyközpontban a lejelentkezés után a csapatok felvették egyenruhájukat, és az volt szemet gyönyörködtető, hogy a triók egyen szerelésben ókor még egyszerre lépve is ütemesen kiporoszkáltak a rajtba, ami egy jókora távolságra volt a versenyközponttól. De hát végül is ez egy teljesítménytúrával fűszerezett csapat OB, senki sem durcáskodott, elfogadtuk, és még részemről sajnáltam is a rendezőket.
Elképzeltek valamit, ami jó lesz és kiszolgálja a versenyzőket, élményeket remélve nekik, és erre belepiszkít az esőisten. Nem kis lelki erő kellet a döntéshez, hogy átrakják a parkolót. Későn indultunk, Pista duó és Én.
A pontokat Én osztottam el, és úgy gondolom jó volt a koncepció, csak hiba csúszott a kivitelezésben, de hisz tájfotó versenyen vagyunk, és ez bárkivel előfordulhat. Amit jó volt látni, hogy Kürti Pista és Én kiolvastunk, és már minden csapat, csak a harmadik emberünk nem. Olyan izgalom volt rajtuk, - mármint az ellenfeleinken - mintha tartottak volna tőlünk. Aztán Pista is kiolvasott és a 9. hely lett a miénk. Az eredményekről Bandi beszámolt. A szállás Hollókőn igaz két helyszínen, de közel egymáshoz. Autentikus Palóc ház, felújítva. Fél hét tájékán bevettük a Muskátlis éttermet, amit csak a mi kedvünkért nyitottak ki. Hogy ne lógjak ki a sorból én is mint a többiek palóc levest és sztrapacskát rendeltem, palacsintával és töménytelen szódavízzel. Igaz dobogóra sem álltam, így nem várhattam el a mákos-lütyüs menüt. ( amit persze pár napra rá az Újkígyósi csárdában arra jártamban bepótoltam) Megtérve a szállásra én már lelkiekben a másnapra hangoltam.
Ottlét 2. OCSB
Legbelül éreztük, hogy nem ezt érdemeltük, a Tájfutók szelleme megtréfált bennünket ezzel a 9. hellyel.
Láttam a Pistákon, hogy mintha éjjel oroszlán vért ittak volna. Nem szóltak, csak némán készülődtek. Az erdő barátságos és színes, ókor kettes zöld foltokkal, de többnyire futható. Jöttek a pontok, csak egy két bizonytalansággal fűszerezve, de az is 2-3 perc maximum. Kétszer találkoztam Fluck Pistával, akivel üdvözöltük egymást, és mindenki futott a dolgai után. Elmondom, hogy furcsa mód nem fáradtam el, pedig volt bennem lendület. Az eredmény ezüst a nyakakban, lemaradva az első helytől mindegy 30 másodperccel, igaz a harmadikat is ugyanennyivel előztük meg.
Most térképet nem csatolok,(Én igen a szerk.) mert a nagy kavarodásban lába kélt a PVM-es zacskóból. Bandi az eredményekről az előbbiekben beszámolt.
Hazaérkezés:
Az eredményhirdetés után elindultunk haza, közbeiktatva egy estebédet Kürti Pista Csibráki házánál. Volt itt minden vadas, őzpörkölt, palacsinta, szegény asszony mintha kisebb lakodalomra készült volna. Én ilyenkor sziesztázni szoktam, de hát még volt hátra 70 km. Nagyon jól éreztem magam. Klassz versenyélményeket kaptam, köszönhetően a lelkes rendezőknek. Az összegzéskor - kis idő elteltével azonban már letisztultan látom a dolgokat. Azt el kell mondanom, hogy a POCS pályái egyszerűek voltak. A pontelosztás nem volt egy kiemelkedően nehéz feladat. Az ok talán az, hogy ez a versenyforma évente csak egyszer van, ezt nemcsak a versenyzőknek, hanem a rendezőknek is tanulniuk kell. Az OCSB ennél rafináltabb, de azért az sem lett egy ötcsillagos megreccsentős, agyleszívós verseny.
Az utazás a legjobb, ami történhet velem. Nagyon gyakran érzem egy jól sikerült utazás után, hogy nincs nálam gazdagabb ember. De.....
Ui: Szeretem a gombócot, és szombat este kaptam belőle, de azóta sem tudom lenyelni. Ez a hely, a Meteor - nagyon sokáig a béke szigete volt. Valami elromlott. Ezt csak közösen, közös akarattal javíthatjuk ki, ... vagy nem.
Hát javítsuk ki.
Kóger Gyula leírta
Kühn Edit igazgatta
A képeket Máthé István készítette.