Zengő Túra 2020.01.04

Részletek

Közzétéve: 2020. január 06. hétfő, 05:52

Zengő Túra 2020.01.04 Szombat, Bazsarózsa kulcsos ház - Püspökszentlászló.

Egy vacsora elköltésével, beszélgetéssel, előzetes évértékeléssel búcsúztattuk az évet a Rundóban.
A már hagyományos Újévi túrával pedig elindítottuk a 2020-as esztendőt. A kiírást követően 27 fővel meg is jelentünk a kulcsos házban, 10 óráig. Kipakoltuk a tűzifát a sparhert elé, a sütiket, pogácsákat és az italokat meg az asztalra. Az idő plusz pár fok, a nap is próbálta a felhőket maga elöl elpárologtatni.
A túra startjánál még egy csoportképet készítve elindultunk. Az első állomás a Mária-kápolna. Itt mindenki egy réteg ruhát levett magáról, és előkerültek a mindenféle gyomorkeserűk, és egyéb gyógyitalok. Két biztos torkú sporttársunk Zoli, és Gábor elmondták az Isteni áldást erre az évre, és a következő állomást vettük célba, a Zengőt. Déli irányban felsétáltunk a murvás szintútra, ahol a csapat egy- harmada nekiugrott a hegynek, csak úgy irányban, mintha tájfutók lennénk.
A többiek a murváson szinteztek, amit 2 mókus csodálva bámult. Elérve a gerincet, ami nagy kaptatóval vette fel az irányt a Zengőre, megint 2 részre oszlott a csapat. Mi maradék, a völgyből támadtuk a csúcsot. Mire felértünk az esőházhoz egyesek (Sanyi) újabb ruharétegtől megszabadulva mutatták meg kimunkált felsőtestüket.

Jó idő lett. A Zengő kilátót kis csalódásunkra körbe szalagozva találtuk. Biztosítva, hogy illetéktelenek ne léphessenek a területre. Átépítik. Így az évenkénti rutin leszűkült. Az alatta lévő esőbeállónál az asztal megtelt a nálunk lévő elemózsiával, és máris durrantak a pezsgősüvegek. Ennek tiszteletére, vagy a miénkre, díszbe öltözött a táj, és megjelent a szivárvány is. Egy jel. Hát ez egy jó év lesz. 

Rövid beszédet mondott túravezetőnk, Csatlós Feri. Indultunk a következő állomáshoz, ami Kisújbánya Klumpás Tanya. Elöl Karcsi, mint egy indián nyomolvasó, vezette a társaságot, míg mi többiek a kényelmes séta közben megvitattuk az élet értelmét. 6 km után elértük a kis falut, és az Öreg patak völgyében sok szép felújított porta előtt elhaladva a faluház előtti pihenőhelyen megálltunk.
Ámde szomorúan konstatáltuk, a Klumpás nincs nyitva. Így hát a Szent Márton kápolna előtti turista asztalon kiraktuk a maradékot. Ettünk, ittunk, nehogy már haza kelljen cipelni valamit. Az utolsó mintegy 4 km első szakasza egy sáros emelkedő volt,de ahogy felérkeztünk a nagy kaszálóra, a napsütésben igazi mecseki körpanoráma terült elénk. Leereszkedve a püspökszentlászlói völgybe megérkeztünk utunk utolsó állomására. Kíváncsian kérdeztük a tűz őrzőjét, Lajtai Sanyit, hogy telt a közel 4-5 óra az ő számára. Nekünk jól, és íme az útvonal, majd 12 km.
Szépen sorban a sparhelten várakozó káposztás korhelyleveses fazékhoz járultunk, - ami Feri alkotása volt, Isten tartsa meg jó szokását - vett mindenki pótolva az elhasznált energiát. A lakoma után többek elbúcsúztak, és a maradék 12 fő a konyha melegében a sütiket,pogácsákat próbáltuk végleg eltüntetni. És jöttek a történetek.
Hogy készült Edit csokis süteménye. Több verziót hallottunk, ránk bízták a döntést, melyik az igaz. Karcsi esete a lóval, és annak sebészeti következményeivel.
Zoli története,hogy szállította le az egyszeri ember a 320 kg téglát a harmadik emeletről.
De minek sorolnám tovább. Lassan a nap is kíváncsi lett, mi van a glóbusz túlsó oldalán, sötétedni kezdett. "Nagyon jó nap volt" érzéssel hagytuk el a Bazsarózsa kulcsos házat.
Örülök, hogy itt voltatok, boldog vagyok, hogy itt lehettem.

Kóger Gyula

Gömbölyűen érdemes élni az életet. Görgesd felfelé, és ha felérsz, ülj rá, és süvíts !

Békés,boldog új esztendőt !