HOB 2018 Velem
- Részletek
- Közzétéve: 2018. április 02. hétfő, 17:43
"A láb eszköze az élménynek"
Előre bocsájtom, a hosszú távú nem az én műfajom, de hát ilyen is van, és ezt kívánja meg a haza. Már előző nap elindultunk, családi kitérővel, és megszálltunk Bük egy csendes panziójában. Ígért a jós nagy esőt, és szelet, de a reggel napsütéssel érkezett, és befutott csapatunk is hiánytalanul.
101 PVM Pécsi Vörös Meteor SK (8) HUN
1 5051 N50A 32:00 Lovas Ágnes 222913
2 5060 N50A 68:00 Csillag Vera 45553
3 5560 N55A 114:00 Mátyás Ildikó 700001
4 6005 F60A 47:00 Németh Ferenc 972
5 6008 F60A 59:00 Kürti István 2082354
6 6010 F60A 67:00 Kóger Gyula 1396202
7 6515 F65A 90:00 Tóth Jenő 2062998
8 6554 N65A 79:00 Kühn Edit 1396204
Ahogy befordultunk a parkolóba, már morcosodtak a fellegek Írottkő felől.
11.00, null idő, és a király kategóriák a tömegrajt résztvevői a közeli rétről nekiiramodtak a fenyveseknek. A többi kategória egy másik helyszínről, rajtlista szerint indult az ismeretlennek. Azért a régi térképeket tanulmányozva felmerült bennem a kérdés, vajon a kissé durung terepen milyen pályákat kapunk. A bemelegítés megtörtént, a 67. percben indultam, de ekkor már rázogatta az esőfelhő a bundáját. Gong és irány az egyes. A kettesig minden sima, majd a hármas felé az erdő közepén egy ház, ami nincs a térképen. Tudtam hol vagyok, és mégis. A kisebb meglepetés után a házigazdához szóltam, aki egy kondérban kevergetett valamit: Mit főz mester ? - Birkát ? mondta, és én megadóan tovább poroszkáltam. Úgy hallom ez a térképen nem létező ház sokakat megzavart. Jöttek a pontok sorban, míg a nagy átmenetben utolértem Fifit /Honfi Gábort , aki 4 perccel indult előttem. Róla tudni kell, hogy fejben erős, stabilan és biztosan közlekedik az erdőben. A röpke pár másodpercben meg is állapodtunk, hogy nem kell a szürke állományt megerőltetni. A 12-es pontra én egy másik útvonalat választottam, már a "csakazértis" megfontolásból. Végül 1 perccel jobb volt az ő útvonalválasztása. Hát nekem ez a játék. A célban már folyt a dagonyázás a felázott réten. Az eredmény lehangoló, a 15. hely, és 18 perc a győztestől. Hiba nem sok volt, kis bizonytalanságok, a hátrány többi része fizikai, vagy 14 perc.
A Térkép:
Lépjünk tovább biztatom magam. A Meteor jobban teljesített, mint tavaly, gyűjtöttek a lányok 15 pontot a tavalyi 8-cal szemben. Csillag Vera első, Mátyás Ildi második, (fotók: Máté István) Lovas Ági ötödik, Kühn Edit ötödik. A fiuk: Tóth Jenő 7. Kürti Pista 8. Németh Feri 18. Az úton hazafelé az ömlő esőben megtett úton már beindult a Lazaruson a véleményözön, ugyanis a tömegrajtos kategóriák közül 6-ot töröltek, pont ellopás miatt. 3 pontot valakik eltávolítottak a helyéről mindenestül, steckestől, bójástól dobozostól. Hát ez, hogy lehet? - kérdem magamtól. Igaz, ha valaki alapos munkát akar végezni, még a szeget is kitépi a fából. Sajnálom a versenyzőket, akik készültek, eljöttek, futottak nem is keveset, és ilyen módon lett vége. Nekem a verseny vagy győzelem, vagy tanulok belőle. Az legyen mindenkinek, egy okulás, egy jó edzés. Sajnálom a rendezőket is, nincsenek irigylésre méltó helyzetben.
A fenti idézetet egy ultramaratonista hosszútávfutó lánytól hallottam Velemre menet, és igaz lett erre a versenyre is. Ez esetben azonban csak a láb lett eszköze az élménynek, fej nem nagyon kellett hozzá. Nekem a tájékozódási futásra a "fej és a láb eszköze az élménynek" szlogen az igaz. Legyen ez kritika a pályakitűzőnek. Összegezve azért jól éreztem magam, és hazafelé már a húsvéti locsolóvers járt e fejemben.